2009. március 16., hétfő

Mišja Peč, Szlovénia 2009. március 13-15.


Szerencsénk volt, mert csütörtök este el tudtunk indulni, Balázs, Ákos meg én. Czifra Zoli jött volna még, de sajnos nem végzett a munkájával, úgyhogy ő maradt a hétköznapok börtönében. Elég jól haladtunk, Rédicsnél hagytuk el az országot, Mariboron és Ljubjanán keresztül valamikor fél 11-re értünk Mišja alá. Az első éjszakát szokásunkhoz híven a parkolóban töltöttük. Kicsit tartottam a hely kedveltségétől, mert eléggé szét vannak lépve az utak, és ezért csúszik minden, de ez csak amolyan pszichés gát volt a fejemben, és sikerült kizárni. A hétvége alatt egyetlen egyszer sem csúszott meg a lábam.Másnap — március közepéhez képest szokatlanul — kicsit hidegen indult a nap. Gyorsan töltöttünk az energia raktárakba némi naftát és fellihegtünk mászni (többet kéne kocognom). Én a Ribaltont választottam 7a+ért (VIII+, 17m), de kifogott rajtam a stand alatti kunszt. Hiába az állóképességgel még gondok vannak. Nézzétek el nekem, de nem emlékszem pontosan a többiek miket másztak, hülyeséget meg nem akarok írni, de a 8a.nu-n megtaláljátok. A következő út a Pasja radost (7b+/IX-, 16m) került a listába. Szép útnak mondanám, egyetlen fogástól eltekintve: az út első egyharmadánál, az első kunszt alatt van egy ütött luk. Azt már a földről is láttam, hogy tele lesz testerős mozdulatokkal, nekem meg azok nem az erősségeim, úgyhogy ideális választásnak bizonyult. Végül hetedik próbára másztam meg másnap. Azért hogy kerek legyen a nap, bele próbáltam a Rock’n Roll-ba 7c+(IX+, 22m). Elég ígéretesen végig is mozogtam, de a tetején már nem volt erőm a kunszthoz, úgyhogy egyenlőre süllyesztőbe került. Még péntek este megérkeztek a többiek: Micu, Debi, Marci meg Nándi és velük együtt beköltöztünk a camping pajtájába. Ez amolyan közösségi helység, hogy ne az esőben kelljen főzni, meg a végében van egy kis boulder fal is. Mi rendszeresen itt alszunk.

Szombaton már heten nézegettük az utakat. Mivel már ismertem a Ribalton, így nem volt olyan nehéz dolgom. Aztán a negyedik próbára sikerült megmásznom a Pasja radost is. Eléggé határon másztam és volt néhány technikai hibám is, de azért sikerült. Ezek után már elég fáradtan bele másztam a Hugoba 7c/c+(IX/IX+, 22m). Érdekes módon nekem nem is a kunszt okozta igazán a fejtörést, hanem az utána lévő pár mozdulat, ugyanis azokra már nem maradt erőm. Aztán a stand alatt két méterrel is volt egy rész, amihez hasonlóval nem szeretnék minden útban találkozni. Egy kicsit egyensúlyos, de azért a fogást is tartani kell, szóval fáradtan már nem kívánja az ember. Este beültünk a camping kocsmájába. Elég színvonalas hely, van négy gép internettel, úgyhogy MSN-en megérdeklődtük az Ujjerő Boulder verseny eredményeit, meg elújságoltuk Ferinek, hogy Balázs megmászta a Samsarát 8a (XI+/X-, 19m).



Vasárnap Deby meg Micu Ospra mentek, úgyhogy a Mišja csapat kicsit lecsökkent. Marci továbbra is a projektjein dolgozott, Ákosnak meg Nándinak is voltak szép megmászásai, de sem a nevükre sem a fokozatukra nem emlékszem pontosan:( Balázs még a nap elején, melegítés után megmászta a Hugot. Én a Sreča vritnice-vel kezdtem (7a+ 19m), de ennek az útnak a stand akasztás a kunsztja és ráadásul csavaros karabíner van a tetején. Szóval megfutamodva belefogtam a láncba és úgy akasztottam. Aztán jött az én Hugo próbám, amikor még nem volt napon az a falrész és elfagytak az ujjaim. A koreográfia már többé-kevésbé megvolt, de azért végig mozogtam. Jó döntés volt, mert találtam a cseppköves egyensúlyos résznél egy jobb megoldást. Kb. egy óra múlva nekiindultam megint. Az alsós megvan, balos perem jobbos perem tar, bólint és megvan a balperem, jobb kéz tovább; huuuuh, megvan a kunszt. Jobb láb leteker, balkéz csipi, jobb kéz szar alsós, lép, lép, jobb a másik alsósra, belép, balkéz csipi, lép, jobb kéz reibungos csipi, már nem bírom leesek, zihálás, bal kéz perem, jobb kéz oldalsós perem segédnek, fellép, jobb kéz felcsap, de nem jó, ráránt és igazít, tart:D Megvan a virágos láda, túlvagyok a nehezén. Még most is izzadok miközben felidéztem a mozgássort :) Az út többi része már nem olyan vészes, persze kellett taktikázzak. A virágos ládán vagy 5 percig ráztam. Ez volt a legjobb külföldi megmászásom, ráadásul harmadik próbára. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejtem ezt a mozgássort. Neki mentem még egyszer a Rock’n Rollnak, de az elején estem egyet, minek következtében eltéptem Marci kötelén a körszövést. Nem kell nagyon megijedni, ez előfordul a sportmászó műfajban. Én már csak 80 méteres kötelet veszek, mert ha az ember esésig mászik (ami alap követelmény ha valaki fejlődni akar), akkor a kötél utolsó 2-3 métere rendszeresen vágásra szorul. Így a hosszú kötelet tovább lehet használni. Hangsúlyozom, hogy csak a jól biztosított sport utakban ajánlom az esésig mászást. Kétes biztosítottságú nagyfalak esetében nem ajánlatos. Miután a kötelet rendbe raktuk még volt idő dobni még egy próbát a Sreča vritnicére. Megint stand lánc, úgyhogy ez egy kis csalódás, de majd máskor. Kocogás le a campingbe, zuhany, pakolás, irány haza. Fél 6 után indultunk és fél 12-kor itthon voltunk.

A tanulsága a túrának számomra az, hogy jól csináltam a téli felkészülést, de azért kell egy kicsit aerob állóképességet fejlesztenem.

Pár kép oldalt, meg gondolom Nándi is felrakja az övéit.

Levente

Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2 megjegyzés: