Erdős Tomi haza jött Spanyolországból látogatóba mi meg befogtuk egy kis boulderezésre. Négyen indultunk útnak szombaton kora reggel: Ivett, Tomi, Adél meg én. Célunk a csehországi Petrohrad környékén lévő boulder paradicsom volt. Én már jártam itt 2006-ban a PADáni-n (Ez egy szabadtéri boulder verseny, amit a petrohradi boulderek népszerűsítése végett rendeznek meg a helyi mászók. Minden évben új szektort nyitnak és a versenyen mutatják be a nagyérdemű mászóközösségnek. Olyan boulder jam ez mint a Melloblocco). Szóval volt már némi helyismeretem, de mint kiderült igencsak megkopott az évek alatt.
Petrohrad 610km-re van Budapesttől, Prágától kb. 60km-re Nyugatra. A szektorok Petrohrad aprócska városától Déli irányban helyezkednek el kellemes, erdős, dimbes-dombos környezetben. Aludni Jesenice-ben tudtunk, mely Délről határolja a szektorok döntő többségét. Három féle szállást lehet választani, az egyik az Autocamping Jesenice ahol faházakban és sátorban lehet aludni. A faházas verzió 155 CZK-ba kerül/fő/éj, de itt mással is meg kellett volna osszuk a szobánkat. Itt emeletes ágyak vannak meg egy gáztűzhely. Mi inkább magunk szerettünk volna lenni. Ezért és mert várnunk kellett volna a recepciósra egy órát, a második lehetőséget választottuk. Ötven méterre az előbbitől van egy Rekreációs Tábor ahol leginkább gyerekeket táboroztatnak. Itt 7,5 €/fő/éj áron lehet aludni, szintén faházakban. Az áron kívül a különbség, hogy itt egy faházat kaptunk négyen így kicsit otthonosabb volt a dolog. Zuhanyozni ugyan egy központi épületben lehetett és főzni is a saját főzőinken tudtunk, de annyira még nem vagyunk elkényelmesedve, hogy ez gondot jelentsen. Azon kívül lesz ezen a helyen szauna és egy kb. 15m-es úszómedence is, csak felújítás alatt állnak. Legalábbis remélem legközelebb már használhatóak lesznek. Az már kisebb fajta luxus lenne, mászás után egy kis szauna meg úszás . . . Na de ezt majd máskor. A harmadik lehetőség a Jesenice Hotel. Érdemes ezt az alternatívát télen választani. Kalauzt az Autocamping recepcióján tudtok venni 22 €-ért vagy rendelni lehet a neten. A legfrissebb egy 2009-es kiadás, mely 3000 bouldert tartalmaz. Nekem még a PADáni-n kapott kiadás volt meg, melyben még csak 1500 bouldert írtak le. A helyieket dicséri, hogy kb. négy év alatt duplázták a kunsztok számát! Ha valaki spórolni akar a kalauz árán, akkor a Lezec.cz oldalait tudom ajánlani (Jesenicko). Még egy fontos tudni való a körülményekről, hogy Petrohrad nem csak a boulderezők paradicsoma, hanem a kullancsoké is. Vigyetek csipeszt, meg riasztó szert.
Most már nyilván mindenkit érdekel milyen volt a mászás. Röviden az egyik legjobb boulder túrám volt. A gránit mondhatni harap. Ez a legdurvább szemcsézettségű amin valaha másztam. Durvább mint Magic Wood, Chironico, a Tátra vagy Zillertal. Általában 0,2-0,7 cm-es szemcse nagysággal lehet számolni, ami azt vonja maga után, hogy gyalulja a bőrt. Nem volt több időnk három napnál, de egy negyediket nem is bírt volna talán csak az én bőröm. A többieké már lekopott vagy kilyukadt. Szóval hosszú hétvégére ideális. Egyébként mindenkinek bejött a hely, főleg az utolsó nap. Valahogy ekkorra találtuk meg a jó szektort, ahol mindenkinek volt kedvére való boulder és ráadásul ezek egy kupacban fordultak elő, így még a hancukázást is megúsztuk. Egyébként alig találkoztunk emberrel, akikkel meg össze futottunk azok mind nagyon barátságosak és segítő készek voltak. Kérés nélkül ajánlgatták a kalauzukat és mózeskosárban vitték magukkal a babájukat, jó fejek voltak. Négy szektorban másztunk a három nap alatt. A Hřbitovní kameny-t érintettük a Pod Hradem felé menet. Itt melegítettünk be a szombati mászáshoz a Kamenné srdce nevű tömbön. Aztán a Pod Hradem-ben másztunk a nap hátralévő részében. Minkét szektorhoz egy pszichiátriai intézet mellett kell elmenni, majd egy temetővel szemben lehet letenni az autót. 3 perc séta az előbb említett tömb és további 2 perc a Pod Hradem szektor. Itt-ott mászogattunk a Pod Hradem-ben, mindenki ráérzett a gránitra, végül találtunk egy impozáns tömböt. Tomi eléggé rákattant. Nekem is tetszett, de csapkodni kellett a reszelő fogásokat és féltve a bőrömet ott akartam hagyni. Tamás addig-addig próbálgatta, amíg meguntam a nézelődést meg a spot-olást és én is nekiálltam. Egy-másfél óra projektelés után sikerült megmásznom. Erről a boulderről készült a következő videó:
Tamás sajnos lemaradt róla. Volt egy részleges szalagszakadása a bal bokáján, ami már javult de mivel kímélte a balt, megerőltette a jobb bokáját. Ez a boulder pedig egy nehéz jobblábas felállással végződött. Kitartóan próbálgatta, igazán megérdemelte volna mert megdolgozott érte de a bokája nem engedte.
Vasárnapra a Brána-t választottuk, miután beszereztük az új kalauzt. Ez az egyik legnagyobb szektor ezért gondoltuk, hogy a választék is nagy lesz. Végül is nem tévedtünk a választékot illetően, de ennek ellenére sem találtunk igazán kedvünkre valót. Talán ahol melegítettünk az volt az egyik legjobb rész. Ezek a tömbök látótávolságra voltak a parkolótól. Meg volt a kellő magasság úgyhogy volt izgalom, volt egy kis trükk is úgyhogy kellett a fej, meg kicsik voltak a fogások, szóval kellett egy csipetnyi erő is. Élveztük ezeket a kunsztokat. Kettőről készült egy videó, íme:
A melegítés után nekiálltunk valami projektet nézni, de amilyen nagy ez a Brana olyan sokat bóklásztunk az ideális helyet keresve. Tamásék kicsit sziesztáztak, mi meg Adéllal keresgéltünk tovább. A Brana egy dombon van, és végül a tetejére felcaplatva találtunk pár tömböt, nekem ugyan nem akadt megfelelő kihívás, Adél viszont talált egy traverzt, amit meg is mászott. Ezt is megörökítettük:
Végül elindultunk lefelé a parkoló felé és közben folyamatosan keresgéltük a tömböket, meg-meg álltunk egyik-másik alatt, próbáltunk is pár bouldert, de valahogy nem akadt olyan amit szívesen másztunk volna. Nekem kicsit csalódás volt a Brana, de egyszer érdemes megnézni.
Hétfőn a Vyhlídková skála szektort választottuk. . .egész pontosan egy helyi néni választotta nekünk, akinek a háza az ösvény mellett van. Mi a Větraná hůrka-t választottuk volna, ami egy kisebb szektor, tanulva a tegnapi nagy szektor csalódásából, de a néni eltérített. Ez a Brána Keleti szomszédja. A két szektort egy határozott ösvény választja el egymástól, ami a két domb közötti nyeregbe kígyózik. Nem bántuk meg a néni tanácsát, mert ez volt a három napból talán a legjobb szektor, legalábbis nekem. Sok tömb és sok ideális boulder egy helyen. Szinte egész nap egy száz méteres körön belül másztunk. Melegítésnek több kunsztot néztünk ki, közülük kettőről csináltunk videót. Az egyik egy a Výprodej koberců nevű 5B-s SD-s vagyis ülőstartos boulder volt a másik tőle jobbra a Steel tools 6b+ SD. Ezekről is csináltunk videót:
Ezek a boulderek a Nočník tömbön találhatók, aminek nem mellesleg a másik oldalán van két 8A egy 8A+ meg egy 8B-s boulder, név szerint a Frodo nakole, amit a kalauz szerkesztője Petr Resch mászott meg 2004-ben. Persze megfogdostam a fogásait, de ez valami elképzelhetetlenül nehéz. Legalábbis nekem. A melegítés végeztével a Levej 7B+ SD-s bouldert találtam a Půlnočník tömbön, a Špekmen 8A SD szomszédságában. Talán az ötödik próba után másztam meg. Volt pár beforrt repedés meg reibungok. Végül is tetszett, bár lehetett volna kicsit hosszabb.
Tamás kinézett egy 6-8 méter magas repedést, próbálgatta párat, de szerencsére letett róla. Ha a tetejéről kiesik, akkor nem sok esélyem lett volna, hogy értelmesen spotoljam, úgyhogy megkönnyebbültem amikor ott hagyta. Még reggel kinéztem a kalauzból kinéztem egy 7A SD-s traverzt. Ez a Raketa tömbön van és a Rakeťak névre hallgat. Elég beszédes a neve, de ezt a videóból ti is látni fogjátok:
Szétszakította a lábszáramat, mert egyszerűen nem fértem oda a tömbhöz, hogy rendesen sarkaljak, úgyhogy a tanulság az, hogy reibungos áthajló éltraverzt hosszú gatyában kell mászni. Adél meg Tamás a Bajkonur tömbön mászott még két bouldert, amik nagyon peremesek voltak és a kiszállásuk eléggé Bleau jellegű, de azért megoldották. Ekkor már fél öt elmúlt és nekem másnap munka következett, ezért szedelőzködtünk és elindultunk haza.
Mindent egybevetve nagyon jó hétvége volt. A tanulsága az a túránk, hogy a szemcsés kő miatt nem feltétlenül érdemes három napnál többre jönni. Bátran ajánlom mindenkinek, sok jó boulder van minden fokozatban, bár némelyiket elég nehéz megtalálni és egyiknek-másiknak szigorúnak tűnik a számozása. A környezet nagyon szép, tiszta és csendes, sok szarvast, őzet látni. Az út gyakorlatilag negyven kilométert leszámítva autópálya, úgyhogy 5-6 óra alatt kényelmesen oda lehet érni. A szállás lehetőségek megfelelőek, a helyi emberek barátságosak, bár angolul nem nagyon beszélnek, inkább a németet preferálják, de ez helyzetükből adódóan érthető is. A POI-k 7. verziójában megtaláljátok az ide vonatkozókat, telefon számokkal és egyéb infókkal.
Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése