Bizonyára mindannyian tapasztaltátok már, hogy bármennyire is nyújtózkodtok, egyszerűen nem értek el egy-egy fogást. Lesz ilyen ez után is, de ez a bejegyzés segít, hogy reális távolságon belüli fogásokból egyre kevesebb elérhetetlen legyen.
Alapjaiban kétféle mászó stílus létezik a sportmászáson belül. Itt nem biztosítás technikára, hanem mozgás stílusra kell gondolni. Az egyik a statikus- a másik a dinamikus stílus. Mindenki látta már ezeket a stílusokat, csak nem fogalmaztátok meg magatoknak, hogy igen ez a statikus stílus, az meg a dinamikus. Minden mászóra jellemző valamilyen túlsúlyban vagy ez, vagy az a stílus, de jó esetben mindkettő, de erre kicsit később, lássuk először a két technikai előnyeit hátrányait.
A statikus stílusú mászókat úgy lehet a legjobban felismerni, hogy elég lassan kimérten mozognak. Ők azok akik olyanok mintha lassított felvételt néznénk. Mozgásukat nézve szépséget és kiegyensúlyozottságot, harmóniát látunk. Ez a lassúság sok esetben előny, sok esetben pedig hátrány. Előny, mert precízebben lehet kivitelezni egy-egy mozdulatot, ugyanis több idő áll rendelkezésre. Előny továbbá azért is mert minden egyes mozdulatnál stabilizálni kell a pozíciónkat, vagyis be kell állni egy biztos helyzetbe, hogy felszabadítsuk az egyik kezünket vagy lábunkat, akár fél- egy percre is. Ezt az időt kihasználva megtapogathatjuk a kinézett fogást, tényleg olyan-e mint amilyennek látszik, vagy terhelhetjük a kiszemelt lépést. Egyébként az alpesi mászáshoz is ez a technika ajánlott, mert mindent el kell követni az esés elkerülésére, de ezt majd egy másik helyen ecsetelem. A sportmászó ha jól kiépített helyen mászik, akkor csak a kötele kopik az eséstől, így lehet kicsit dinamikusabb, megkockáztatva az esést. A statikus stílus hátrány is egyben, mert több erőt vesz igénybe, így a tisztán statikus mászók ritkán másznak a tudásuk határán. Részben azért mert ideje korán elfogy az erejük, versenyen kifutnak a limitidőből, illetve nem tudnak megcsinálni bizonyos mozdulatokat. Nem egy nem két ilyen embert ismerek, aki baromi erős, de sok esetben nem tud megoldani bizonyos helyzeteket, melynek más oka is van, de az egyik legfőbb mindig a dinamikus mozgás hiánya.
A dinamikus mászóknak két fajtáját különítem el. Az egyik aki erős és gyorsabb neki erőből, esetleg ugorva megoldani egy-egy helyzetet, mint technikából. Gyakran ilyenek lesznek azok a kezdők, akik azt hiszik a mászásban mindent el lehet érni erővel. Szét edzik magukat, egykezeseket húznak, de normálisan nem tudnak lépni és csodálkoznak miért fog ki rajtuk néha még egy VII-es út On-Sight-olása, vagy egy látszólag könnyű boulder is. A sok kudarc miatt ők sajnos nem is maradnak sokáig a mászó közösségben, ezért ajánlom minden kezdőnek, hogy inkább csak sokat másszon és ne is erősítsen (kivéve az antagonistáit). A másik faja az a mászó aki nagyon kezdő, épp az első mászásainál tart és nincs ereje pontosan nyúlni, lépni még nem tud, ezért érezve a bizonytalan helyzetet, próbál gyorsan túlesni a mozdulat nehézségein és kapkod. A mászás pedig nem az a sport, ahol a kapkodás célra vezető.
Most már rátérhetek a dinamikus stílus legfontosabb elemére a holtpont technikára. Ez az az elem, amitől hatékony és jó lesz a dinamikus mozdulat. Mit jelent ez? Ez a mozgás forma nem más mint a nehéz testrészeink felgyorsítása, és abban a pillanatban amikor a gyorsulás megáll, de még nem esik vissza a testünk, vagyis a holt ponton egy nagyon gyors mozdulattal végezzük el azt, amire statikusan nem lennénk képesek. Gyakorlatilag a nehéz és izomzatilag nem használt testrészeinket egy pillanatra súlytalanná tesszük. Ezt a technikát alkalmazva átvergődhetünk olyan akadályokon egy útban, ami eldöntheti, hogy megmásszuk vagy nem a kiszemelt utat. Természetesen boulderezés közben is alkalmazható, sőt kötelező ez a mászótechnika. Mikor is használjuk ezt a módszert? Jellemzően akkor amikor egy adott fogást már bármennyire is nyújtózunk nem érünk el. Leggyakrabban akkor jó ezt alkalmazni, ha a fesztávunkon belül van a fogás.
Nézzük akkor a kivitelezést. A videó sokat fog segíteni, de azért leírom. Kinyújtjuk a kezünket, kiengedjük a faltól a csípőnket, majd a csípőt gyorsan vissza rántjuk a falhoz (has dolgozik), a fejünkkel bólintunk, mintha le akarnánk fejelni, a falat – persze azért vigyázva, hogy ez ne következzen be – és ebben a pillanatban a fejünk és a csípőnk súlyát levettük a kezünkről. Ezzel könnyíthetjük a testünk súlyát, becslésem szerint olyan 30-35%-kal. A nagyon gyors nyúlást pedig ebben a félig súlytalan pillanatban hajtjuk végre, úgy hogy szinte a lábunk repít a fogás felé, de persze a karunk is dolgozik. Hogy mennyire erősen dolgozik a láb, azt a fogás távolsága befolyásolja. Ha messzebb van mint a fesztávunk, vagyis ugrani kell, akkor jobban, ha a fesztávon belül van, akkor kevésbé. Lássuk a videót:
Váljék hasznotokra!
Levente
A statikus stílusú mászókat úgy lehet a legjobban felismerni, hogy elég lassan kimérten mozognak. Ők azok akik olyanok mintha lassított felvételt néznénk. Mozgásukat nézve szépséget és kiegyensúlyozottságot, harmóniát látunk. Ez a lassúság sok esetben előny, sok esetben pedig hátrány. Előny, mert precízebben lehet kivitelezni egy-egy mozdulatot, ugyanis több idő áll rendelkezésre. Előny továbbá azért is mert minden egyes mozdulatnál stabilizálni kell a pozíciónkat, vagyis be kell állni egy biztos helyzetbe, hogy felszabadítsuk az egyik kezünket vagy lábunkat, akár fél- egy percre is. Ezt az időt kihasználva megtapogathatjuk a kinézett fogást, tényleg olyan-e mint amilyennek látszik, vagy terhelhetjük a kiszemelt lépést. Egyébként az alpesi mászáshoz is ez a technika ajánlott, mert mindent el kell követni az esés elkerülésére, de ezt majd egy másik helyen ecsetelem. A sportmászó ha jól kiépített helyen mászik, akkor csak a kötele kopik az eséstől, így lehet kicsit dinamikusabb, megkockáztatva az esést. A statikus stílus hátrány is egyben, mert több erőt vesz igénybe, így a tisztán statikus mászók ritkán másznak a tudásuk határán. Részben azért mert ideje korán elfogy az erejük, versenyen kifutnak a limitidőből, illetve nem tudnak megcsinálni bizonyos mozdulatokat. Nem egy nem két ilyen embert ismerek, aki baromi erős, de sok esetben nem tud megoldani bizonyos helyzeteket, melynek más oka is van, de az egyik legfőbb mindig a dinamikus mozgás hiánya.
A dinamikus mászóknak két fajtáját különítem el. Az egyik aki erős és gyorsabb neki erőből, esetleg ugorva megoldani egy-egy helyzetet, mint technikából. Gyakran ilyenek lesznek azok a kezdők, akik azt hiszik a mászásban mindent el lehet érni erővel. Szét edzik magukat, egykezeseket húznak, de normálisan nem tudnak lépni és csodálkoznak miért fog ki rajtuk néha még egy VII-es út On-Sight-olása, vagy egy látszólag könnyű boulder is. A sok kudarc miatt ők sajnos nem is maradnak sokáig a mászó közösségben, ezért ajánlom minden kezdőnek, hogy inkább csak sokat másszon és ne is erősítsen (kivéve az antagonistáit). A másik faja az a mászó aki nagyon kezdő, épp az első mászásainál tart és nincs ereje pontosan nyúlni, lépni még nem tud, ezért érezve a bizonytalan helyzetet, próbál gyorsan túlesni a mozdulat nehézségein és kapkod. A mászás pedig nem az a sport, ahol a kapkodás célra vezető.
Most már rátérhetek a dinamikus stílus legfontosabb elemére a holtpont technikára. Ez az az elem, amitől hatékony és jó lesz a dinamikus mozdulat. Mit jelent ez? Ez a mozgás forma nem más mint a nehéz testrészeink felgyorsítása, és abban a pillanatban amikor a gyorsulás megáll, de még nem esik vissza a testünk, vagyis a holt ponton egy nagyon gyors mozdulattal végezzük el azt, amire statikusan nem lennénk képesek. Gyakorlatilag a nehéz és izomzatilag nem használt testrészeinket egy pillanatra súlytalanná tesszük. Ezt a technikát alkalmazva átvergődhetünk olyan akadályokon egy útban, ami eldöntheti, hogy megmásszuk vagy nem a kiszemelt utat. Természetesen boulderezés közben is alkalmazható, sőt kötelező ez a mászótechnika. Mikor is használjuk ezt a módszert? Jellemzően akkor amikor egy adott fogást már bármennyire is nyújtózunk nem érünk el. Leggyakrabban akkor jó ezt alkalmazni, ha a fesztávunkon belül van a fogás.
Nézzük akkor a kivitelezést. A videó sokat fog segíteni, de azért leírom. Kinyújtjuk a kezünket, kiengedjük a faltól a csípőnket, majd a csípőt gyorsan vissza rántjuk a falhoz (has dolgozik), a fejünkkel bólintunk, mintha le akarnánk fejelni, a falat – persze azért vigyázva, hogy ez ne következzen be – és ebben a pillanatban a fejünk és a csípőnk súlyát levettük a kezünkről. Ezzel könnyíthetjük a testünk súlyát, becslésem szerint olyan 30-35%-kal. A nagyon gyors nyúlást pedig ebben a félig súlytalan pillanatban hajtjuk végre, úgy hogy szinte a lábunk repít a fogás felé, de persze a karunk is dolgozik. Hogy mennyire erősen dolgozik a láb, azt a fogás távolsága befolyásolja. Ha messzebb van mint a fesztávunk, vagyis ugrani kell, akkor jobban, ha a fesztávon belül van, akkor kevésbé. Lássuk a videót:
Váljék hasznotokra!
Levente
A kítűnő cikkhez annyit szólnék hozzá, hogy a dinamikus mozgás fokozottan sérülésveszélyes, ezért mindenképpen kellő bemelegítés után alkalmazzuk a technikát.
VálaszTörlésKedves Jack! Köszönöm a megerősítést. A helyzet az, hogy korábban a bemelegítésről már volt szó: http://sportmaszoedzes.blogspot.com/2010/04/altalanos-bemelegites.html így egyfajta megtanult leckéből kiindulva nem gondoltam, hogy itt is hangsúlyoznom kellene. De köszönöm, hogy szemfüles vagy, írj bátran,ha valami kivetni valót találsz.
VálaszTörlésÜdv.:
Levente